Egyetlen

Úgy, ahogy jött a tél –

hegyre völgy és napra éj.

Éltem jól és éltem úgy,

ahogy „kell”. Egyetlen

De sosem voltam én

a nyughatatlan vér,

ki vágytól vágyig él,

mert tényleg mindig elhittem,               

van egyetlen!                                       

Még keresem őt, aki a sorsom

nem láthat meg más,  nem érhet el,  csak ő.

Nézd, itt van a jel, magamon hordom.

Nem láthatja más, majd csak ő, már csak ő.

Volt, aki megtalált,

szüntelen csak körbejárt

azt remélve,

eljön majd az idő….

De tudtam jól,

hogy boldogabb lennék

ha máshol ébrednék.

Mert én még most is elhiszem,               

van egyetlen!