Egyetlen

�

�gy, ahogy j�tt a t�l –

hegyre v�lgy �s napra �j.

�ltem j�l �s �ltem �gy,

ahogy „kell”. Egyetlen

�

De sosem voltam �n

a nyughatatlan v�r,

ki v�gyt�l v�gyig �l,

mert t�nyleg mindig elhittem,���������������

van egyetlen!���������������������������������������

�

M�g keresem �t, aki a sorsom

nem l�that meg m�s,� nem �rhet el,� csak �.

�

N�zd, itt van a jel, magamon hordom.

Nem l�thatja m�s, majd csak �, m�r csak �.

�

�

Volt, aki megtal�lt,

sz�ntelen csak k�rbej�rt

azt rem�lve,

elj�n majd az id�….

�

De tudtam j�l,

hogy boldogabb lenn�k

ha m�shol �bredn�k.

Mert �n m�g most is elhiszem,���������������

van egyetlen!������������������������������������������

�

�